← Tudástérkép
Falu ÉlelmiszerSzerszámok

Olajprés

Étkezési és világítóolaj kinyerése olajos magvakból mechanikus nyomással — csavarorsós hidegsajtolás és ékprés falusi léptékben.

Olajprés — illusztráció
Nehézségközéphaladó (a prés megépítése); maga a sajtolás kezdő szinten is megy
Időigénykész kézi préssel: azonnal használható; saját keretprés építése: 1-2 nap
Költségalacsony-közepes (kész kézi prés) / közepes (saját hidraulikus keretprés)

Mi ez?

Eszköz, amellyel olajos magvakból — napraforgó, tökmag, repce, lenmag, dió, mák, mogyoró — mechanikus nyomással növényi olajat nyerünk ki, hő vagy oldószer nélkül is. A két falusi léptékű alapváltozat: a csavarorsós prés (a forgatás nagy tengelyirányú erővé alakul) és az ékprés (kalapácsütések ékkel kifejtett, tartós nyomássá alakítva).

Mire jó?

Az olaj egyszerre étkezési zsiradék, világítóanyag (mécses, olajlámpa), a szappanfőzés alapanyaga és kenőanyag. A visszamaradó préspogácsa értékes fehérjetakarmány vagy — egyes magvaknál — emberi fogyasztásra is alkalmas őrlemény. Falusi léptékben azt jelenti: a helyben termett magból helyben lesz olaj, malom és bolt nélkül.

Fizikai alapja

Az olaj a mag sejtjeiben apró olajtestecskékben tárolódik. A préselés a sejtfalakat roncsolja, és a kipréselt olaj a résen vagy szűrővásznon átfolyva elválik a szilárd résztől. A kihozatalt a nyomás nagysága, a nyomás alatt töltött idő, a hőmérséklet, a mag nedvességtartalma és az előkészítés (tisztítás, törés, darálás) együtt határozza meg. A hidegsajtolásnál a préstér hőmérsékletét szándékosan alacsonyan tartják (a "hidegen sajtolt" jelölést jellemzően 40-50 °C alatti sajtolásra értik) — így az íz- és hatóanyagok megmaradnak, cserébe a kihozatal kisebb. Mechanikus préseléssel sosem jön ki az összes olaj: a pogácsában mindig marad — ezt csak az ipari oldószeres extrakció nyeri ki szinte teljesen.

A csavarorsó ereje a menet elvén alapul: kis kerületi erő a menetemelkedés áttételén keresztül nagy tengelyirányú erővé alakul. Az éknél az ütés mozgási energiája alakul a lapos ék geometriáján keresztül nagy oldalirányú nyomássá.

Története

Az olívaolaj-készítés az ókor egyik alapipara volt: előbb emelőkaros (gerendás) prések, majd a római korban már csavarorsós prések is működtek. A középkori és kora újkori olajütő malmok jellemzően ékpréssel dolgoztak: a magpépet zsákokban, ékek közé rakták, és a mestergerendáról ejtett kalapács (kölyű) verte be az éket. 1795-ben Joseph Bramah szabadalmaztatta a hidraulikus prést, majd 1900 körül jelent meg az Anderson-féle folyamatos csigaprés (expeller), amely máig az ipari mechanikus olajkinyerés alapgépe.

Egyszerű megoldás

Kis tételes préselés: a megtört, kissé melegített magot erős vászonzsákba töltjük, és egyszerű csavaros présben (akár nagy gyümölcsprésben) vagy két ék közé fogva, kalapáccsal fokozatosan szorítva sajtoljuk. Dióhoz, tökmaghoz, kis mennyiségekhez elegendő; a kihozatal szerényebb, de a szerszámigény minimális.

Haladó megoldás

Kézi csavarorsós expeller (Piteba-típus): a tölcsérből a mag folyamatosan adagolódik a csigára, amely a szűkülő préstér felé továbbítja; az olaj a ház résein csöpög ki, a pogácsa a fúvókán távozik. A préstér enyhe temperálása (a gyári kivitelnél kis mécsessel) javítja a folyást és a kihozatalt. Ezzel már napi háztartási mennyiség sajtolható, folyamatos üzemben.

Ipari megoldás

Motoros csigaprések (expellerek) előmelegítő-kondicionáló egységgel, több préselési fokozattal és szűréssel; a legnagyobb kihozatalt az iparban a préselés utáni oldószeres (hexános) extrakció és az azt követő finomítás adja. Ez már vegyipari infrastruktúrát igényel — falusi szinten a mechanikus út a reális.

Saját építés

A legjobban dokumentált házi konstrukció a hidraulikus keretprés: merev acél- vagy keményfa keret, benne perforált falú préshenger (présketrec), alul olajgyűjtő tálca, felül dugattyútárcsa, amelyet hidraulikus palackemelő nyom lefelé. Menete: a magot megtisztítjuk (kő, fém, szár nélkül), megtörjük vagy durván daráljuk, szükség szerint enyhén melegítjük, vászonba csomagolva a hengerbe tesszük, majd lassan, több lépcsőben növeljük a nyomást, időt hagyva az olajnak az átszivárgásra. A kifolyt olajat ülepítjük, majd a tiszta részt lefejtjük vagy szűrjük. Egyszerűbb, teljesen fából építhető alternatíva a hagyományos ékprés.

Tipikus hibák

  • Rossz nedvességtartalmú mag — a túl száraz morzsálódik és nem adja le az olajat, a túl nedves "pépesedik" és az olaj emulzióban marad; a magot érdemes próbatételekkel belőni
  • Tisztítatlan mag — egyetlen kavics vagy fémdarab kicsorbíthatja az orsót vagy a hengert
  • Túl gyors nyomásnövelés — az olajnak idő kell, hogy a pogácsán átszivárogjon; a türelmetlen préselés kisebb kihozatalt ad
  • Az ülepítés/szűrés elhagyása — a magmaradványos, zavaros olaj sokkal gyorsabban avasodik
  • Rossz tárolás — fény, levegő és meleg gyorsítja az avasodást; sötét üvegben, hűvösben, tele töltve tárold
  • A pogácsa kidobása — takarmányként vagy őrleményként érték, nem hulladék

Mérési módszerek

Kihozatal mérése (kinyert olaj tömege a betöltött mag tömegéhez képest), a préstér hőmérsékletének ellenőrzése hidegsajtolásnál, ülepedési próba (mennyi üledék válik ki), valamint érzékszervi ellenőrzés tárolás közben (az avasodó olaj szaga jól felismerhető).

Videók

(TODO)

Letölthető PDF

(TODO)

Források

  1. FAO — kis léptékű növényiolaj-kinyerési technológiákról szóló kiadványok
  2. Piteba (holland kézi expeller gyártó) — hidegsajtolási útmutatók
  3. hagyományos olajütő műhelyek (ékpréses olajmalmok) néprajzi dokumentációi